"Segíts!" - Önkéntesek a Gyulai Kórház Gyermekosztályáért Alapítvány.

2010. elején, Budapesten a Bethesda Kórházban töltött kötelező szakmai gyakorlatom során lettem figyelmes a náluk már akkor jól bevált, olajozottan működő önkéntes segítői rendszerre. Láttam, hogy a kórházban itt is, ott is felbukkannak emberek, akik ugyanúgy a kórház emblémájával és nevével feliratozott pólóban, az osztályok életébe, az ott zajló munkába szervesen beépülve tevékenykednek, csak a póló színe árulkodott arról, hogy egy különálló szolgáló csoportról van szó. A hátukra ki volt írva. „önkéntes segítő”. Akkor már megszületett bennem a vágy, milyen jó lenne egy ilyen önkéntes segítői hálózatot idehaza is megvalósítani. Akkor még csak a gondolat lelkesített, de hamarosan megmutatkozott a szükséglet is, ami aktualitást és ezzel lendületet adott a szervezés megkezdésének.

A gyermekosztály a gyulai megyei kórház külső telephelyeként működik, mint minden kórházban, nálunk is nagyon szűkös a nővéri – szakdolgozói kapacitás. Amikor az osztályon dolgozó nagyon kevés nővérből egyet-egyet hosszabb ideig nélkülöznünk kellett a nap folyamán, mert szülő nélkül bent levő gyermekeket kísértek át az osztályról a „nagykórházba” vizsgálatra, konzíliumba, eszembe jutott, hogy ez például olyan feladat, amit gyermekszerető önkéntesek kiválóan el tudnának látni. Elkezdtünk beszélgetni a kérdésről, nővérekkel, orvosokkal – mindenki lelkesen támogatta a kezdeményezést. Az osztályt vezető Dr. Sipos Péter Tanár úr is azonnal mellénk állt, és hamarosan kiderült, hogy a kórházvezetés is támogatja az ötletet, sőt, meg sem lepődtek, hiszen az önkéntes munkavállalásnak lefektetett jogi keretei vannak, sőt bizonyos formában ez már működik is az intézményünkben.

Magam is hívő ember lévén, az egyházakban reméltem azt a bázist megtalálni, ahonnan ilyen önkéntes odaszánásra hűséges embereket várhatunk. Körbelátogattam a város protestáns lelkészeit, akik valamennyien lelkesen fogadták a kezdeményezést. A gyülekezetekben meghirdettük, hogy jelentkezni lehet erre a szolgálatra, és várakozáson felüli volt a reakció, sokan jöttek, hogy szolgálni akarnak, így hamarosan – 2010 őszén - elindulhatott a munka.

Azóta egy év telt el, és a kis csapat kiállta a próbát. A szolgálat működik, a lelkesedés nem lankadt meg, az emberek nem morzsolódtak le. Vannak, akik egy beosztás szerint úgy járnak be a kórházba, mint a nővérek, vannak, akik a felmerülő gyors szükség szerint jönnek, hívásra. De amikor kell, mindig ott vannak. Most már ők ülnek be az autóba a vizsgálatra menő gyerekekkel, nem kell a nővéreket nélkülöznünk. Ha magára maradt gyermek van az osztályon, melléjük állnak, mesét olvasnak, beszélgetnek. Aki vállalkozik rá – főként a csoportban levő pedagógusok, de mások is – időről-időre összegyűjtik a játszószobában a gyerekeket közös foglalkozásra, együttlétre, játékra. Diákok is bekapcsolódtak a szolgálatba, és nagy örömünkre szolgált, amikor a Gyermekpszichiátriai Osztály vezetője, Dr. Gácser Magdolna Főorvosnő – aki szintén a kezdetektől nagyon kedvesen mellénk állt és támogatott minket – kérte, hogy ők is élhessenek ezzel a segítséggel, amikor tőlük kell valakit konzíliumba kísérni – és ők igazán „profi módon” meg is szervezik az önkénteseinkkel ezt a segítségnyújtást.

Közben pedig a kis szolgáló csapat lelki közösséggé is kovácsolódik. Havonta egy alkalommal találkozunk a gyermekkórház ebédlőjében, ilyenkor az érintett gyülekezetek lelkipásztorai felváltva Igével szolgálnak közöttünk, beszélgetünk lelki dolgokról, szakmai kérdésekről, a szolgálatunk aktuális kérdéseiről. Hiszem, hogy egy ilyen csoport jelenléte a kórházban áldást jelent, nem csak a konkrétan elvégzett feladatok által. Nagyszerű volt először megélni, azóta pedig újra és újra megrendítő érzés, amikor imaközösségben lehetünk együtt. 2011. augusztusában létrejött az alapítványunk is, amin keresztül támogatni lehet bennünket, s ez részben anyagi hátteret nyújt a szolgálatunkhoz, másrészt mi is támogatást nyújthatunk belőle másoknak

Hálás vagyok ezért a szolgáló csapatért, egyen-egyenként mindenkiért és a közösségért is, hálás vagyok mindazokért, akik a kezdeti lépésektől kezdve mostanáig támogattak, támogatnak minket, és legfőképpen hálás vagyok a Mindenható Atyának azért, hogy értelmes utakon járat, az Ő szolgálatába enged, vezet és őriz bennünket, és áldást ad arra, amit az Ő nevében végzünk.

Alapító okirat PDF formátumban megtekinthető itt